A titánötvözet lemez viszonylag gyorsan korrodálódik a szerves sav és bizonyos szerves savak csökkentésének környezetében, mivel nehéz fenntartani a passzív oxidfilmet. A korrózió hatékony csökkentése érdekében a korróziógátlók hozzáadása hatékony intézkedésgé vált. Különböző típusú korróziógátlók léteznek, ideértve a nemesfém ionokat, a nehézfém -ionokat, a szervetlen vegyületek oxidáló oxidálását, a szerves vegyületeket oxidáló oxidáló vegyületeket és a komplex szerves korróziógátlókat. A nemes fémionokat azonban ritkán használják korróziógátlóként a szerves savak csökkentésére magas áruk miatt. A nehézfém -ionok, például a réz- és vasionok, a kritikus koncentráció elérése után szignifikáns korróziógátló hatással rendelkeznek. Az oxidáló szervetlen vegyületek, például a salétromsav, a klór, a kálium -klorát, a kálium -dikromát, a kálium -permanganát és a hidrogén -peroxid is bizonyos korróziógátló hatással rendelkeznek. Az oxidáló szerves vegyületek, például nitro vagy nitrozo vegyületek és nitrogénvegyületek szintén felhasználhatók a korróziógátláshoz. A szerves korróziógátló komplexítése különbözik az oxidáló szerves vegyületektől, bármilyen koncentrációban korróziós gátlást játszhat, csak a különbözõ szerepének méretében.
A felszíni kezelés révén jelentősen javíthatja a titánötvözet lemez korrózióállóságát. Az általánosan alkalmazott felületkezelési módszerek közé tartozik a katódos oxidáció, a termikus oxidáció, a nitrid és a bevont réteg technológia. Egyes adatok azt mutatják, hogy a bevonatrétegnek a legnyilvánvalóbb hatása van a titánötvözet -lemez korróziós rezisztenciájának javításában, még jobb, mint a Ti -0. 15pd korróziós rezisztenciája.
A titánötvözet lemez anódos oxidációs kezelését általában 5% -10% (NH4) 2SO4 oldatban végezzük további 25 V DC feszültséggel. Ez a kezelés hatékonyan eltávolíthatja a vasfestést a felületen, meghosszabbíthatja a titánötvözet lemez passziválási idejét, és megakadályozza a vasfoltok által okozott hidrogén felszívódását. Ezért a külföldi normák megkövetelik az összes titán berendezés eloxálását. Az eloxálás hatásának javítása érdekében az ammónium -szulfát helyett néha nátrium -platinát használnak, mint a jobb korrózióállóság elérése érdekében.
A levegőben lévő termikus oxidációs kezelés, a titán ötvözet lemez rutil termikus -oxid -fóliát képezhet, amely vastagabb és kristályos, mint az anód -oxidfilm, és korrózióálló képessége jobb, mint az anódos -oxid filmé. A termikus oxidációs kezelést általában 600-700 hőmérsékleten végezzük 10-30 perceknél. A túl magas hőmérséklet vagy a túl hosszú idő befolyásolja a kezelési hatást.
A titánötvözetek bevonatában a palládiumtartalmú bevonatok különösen hatékonyak. A palládiumtartalmú bevonatok általában palládium-oxid bevonatok vagy palládium ötvözött bevonatok. A PDO-TIO2 palládium-oxid bevonat tipikus előkészítési módszere a PDCL4 és a TICL3 oldatának a titánötvözet lemez felületére történő felvitele, majd 500-600 fok hőmérsékleten történő melegítésére 10-50 perc. Ezt a folyamatot többször meg lehet ismételni, hogy 1 g/m² bevonási vastagságot érjenek el. A palládium-ötvözetű bevonatok viszont először vékony rétegként alakulnak ki gallropizálással vagy vákuum lerakódással, majd felületi ötvözési technikáknak, például a felület lézer-átdolgozásának vagy az ion implantációjának alátámasztására, a tapadás és a korrózióállóság javítása érdekében. Ezek a kezelési technikák jobbak, mint a palládium -oxid bevonatok.
